Ragyogó napra ébredtünk. A nap fényes sugarai az ablakon át betörtek a szobámba. Szerettem a reggeleket... valahogy mindig örömmel indultam az új nap felé...Kimásztam az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, gyorsan bekaptam egy pirítóst és már indultam is suliba. Az utcám végében találkoztam a barátommal.. Minden reggel itt találkozunk.Amint észrevett, ellökte magát a faltól és integetni kezdett.
- Jó reggelt Jun - mosolygott rám.
- Jó reggelt Ryuu. Korán ideértél.
- Inkább te késtél! Na de menjünk.
Az órámra néztem. Igaza volt... De már nem fontos. Ryuu... ő ilyen tipikus jófiú volt... Mindenki kedvence.. nem is értem, hogy miért barátkozott velem... Te pont ezért is voltam nagyon szerencsés... Mondjuk én is elég népszerű voltam.. De csakis a közös edzésünknek köszönhetően... Mi voltunk az iskola idolai... Amint beléptünk a suli kapuján, lányok gyűltek körénk... Már mindennapi volt, bár néha még egy kissé zavaró... Az igazat megvallva alsóközépsuliban én voltam a suli szürke kisegere.... ezért inkább voltam népszerű, minthogy ismét mindenki semmibe vegyen... Bár néha úgy érzem, már-már átestem a ló túlsó oldalára...Becsengettek, mindenki besietett az osztályokba és elfoglalta a helyét. Szünetekben minden lány a padjaink köré gyűltek... Ryuu-val egymás mellett ültünk. Elérkezett az ebédszünet... én nem szoktam magammal bentot hozni.. ahogy Ryuu se... Felesleges... Mint mindig, most is egy tucatnyi lány készített nekünk... Külső szemlélőnek olyan lehetett, mintha kiskirályként élnénk... Szép lassan megebédeltünk, majd folytatódtak az órák. Alig vártam, hogy kiszabaduljak az iskolából... Mindig elmentünk sétálni a városba, és lepihenni a titkos helyünkre suli után... Vettünk egy üveg sört, és eldőltünk a füvön... Olyankor mindig szabadnak éreztem magam... Ismét megszólalt a csengő. Lányok siettek elbúcsúzni tőlünk. Mosoly és integetés... Aztán indultunk is... Tokyoban laktunk.. elég nagy és forgalmas város... Itt nem könnyű nyugodt, csendes helyet találni... de nekünk pár éve sikerült... Bementünk a szokásos boltba, vettünk két üveg sört meg egy doboz cigit... Igazából nem cigiztünk, de alkalomadtán elszívtunk egy-két szálat... Éppen egy forgalmas kereszteződésen mentünk át, amikor a tömegből feltűnt nekem egy férfi.. Egyenesen engem nézett azokkal a sötét szemeivel... Amikor elhaladt mellettem, vállával súrolta a vállam... Szemében valami elemi erejű vágy éget... Nem tudnám megmondani pontosan, hogy mi, de teljesen lefagytam tőle.... Utána fordultam... Tudni akartam ki ez a sötét idegen... de egyszerűen eltűnt a tömegben... mintha ott se lett volna... Ryuu semmit se vett észre a kis jelenetből... Csak némán mentünk tovább a mi helyünk felé... Kibontottuk a söröket, én végig feküdten a domboldalon, és közben azt a pontot figyeltem, ahol a folyó és az ég eggyé válik... Csak arra az tudtam gondolni... Minden percben ő járt az eszemben... Tudni akartam, hogy ki ő! Hogy miért? Fogalmam sincs róla. De éreztem, hogy tudom kell....