Episode 5

A felső teste látványa szinte extázisba juttatott... akár egy szobor... Úgy éreztem meg kell Őt érintenem... Lassan felültem az ágyon és felé nyújtottam a kezem... Ő közelebb lépett majd letérdelt elém az ágyra... Kezem végig futtattam izmai vonalán... újabb késztetés tört rám... közelebb hajoltam és vállaitól indulva csókokkal borítottam be teste elérhető részeit... Amikor elértem nadrágja vonalát felnéztem rá. Ő felemelte  fejem és megcsókolt. Végig fektetett az ágyon, majd levette rólam a nadrágom és az alsóm. Zavarba jöttem... megpróbáltam karommal eltakarni arcom. Éreztem, hogy most Ő csókolgatja az én ostoba és vézna testem... Zihálva vettem a levegőt... egyszer csak elakadt a lélegzetem... leemeltem kezeimet arcom elől... nem akartam elhinni, hogy ezt teszi... de úgy volt, ahogy éreztem... szájába vett és úgy kényeztetett... alig hittem le, hogy ezt teszi..
 - Ne.. ah... kérlek... ne...ne.. csináld - kérleltem elfúló hangon.
De mintha meg se hallotta volna, folytatta... én nem bírtam sokáig... testemen végighullámzott a vágy... aminek jelét is adtam... Ő felemelte fejét és megtörölte száját... Éreztem, hogy mennyire zavarban vagyok... ő csak rám mosolygott, és hasra fordított. Csípőmet kissé felemelte, majd éreztem, hogy nyelve belém hatol...
 - Mégis... ah... mit.. mit... művelsz? - ziháltam újra.
Felemelte fejét, és nyelve helyet egyik ujjával hatol ismét belém... egy fojtott kiáltás tört ki belőlem..
 - Fel kell, hogy készítselek.. nem akarok már elsőre fájdalmat okozni - dörmögte vágytól csöpögő hanggal.
Amikor már megszoktam, hogy ujja bennem van, másik kettőt tolt be mellé... éreztem, hogy újra elélvezek...
 - Most már készen állsz - súgta.
Kihúzta ujjait, majd hallottam, ahogy lehúzza cipzárját. Felé fordultam, és amikor megpillantottam ,elakadt a szavam. De mielőtt bármit is mondhattam volna, már magamban éreztem őt.. Fájdalmat éreztem... de ez az érzés eltörpült a vágy mellett... Egy pillanat alatt a fellegekbe juttatott. Már nem tudtam hangomat visszafogni... Kitört belőlem a gyönyör kiáltása... Ziháltam.. alig kaptam levegőt... Ő pedig csak egyre gyorsított a tempón... Rekedt kiáltás szakította félbe zihálásom.. minden vágya belém lövellt... lábamat átemelte nyakán, és anélkül, hogy kihúzta volna magát belőlem végigfeküdt testemen... Megcsókolt lágyan, majd mielőtt még elaludt volna azt súgta nekem:
 - Szeretlek Jun...

Episode 4

Ezt nem hiszem el.. még hogy én leszek a szeretője... de hiszen mind a ketten FIÚK vagyunk!
 - Te megőrültél...
 - Igen... megőrülök érted - lehelte és a falhoz nyomott... ismét.
 - Engedj! Nekem semmi közöm hozzád!
 - De igeni van.. Te tetted ezt velem - kapta el egyik kezem és ágyékához szorította.
Azonnal elakadt a lélegzetem. Kő kemény volt odalent... de hiszen, hogy válhatnék ki én egy ilyen reakciót egy idegen férfiból? Ez lehetetlen... Amilyen gyorsan csak tudtam elkaptam onnan a kezem... felnéztem rá... Arckifejezése teljesen megváltozott... már nem eltökéltség, düh vagy felháborodottság rajzolódott ki rajta... nem... eltűntek, mintha ott se lettek volna... a helyüket pedig átvette a vágy... ami engem is teljesen felemésztett. Teljesen lerombolta a szívem falát... tekintete magával ragadott és megigézett. Elvesztem szemei sötétjében... a rabjává váltam. Már nem tudtam gondolni.. nem forgott az agyam... csak az járt a fejemben, hogy akarom... akarom Őt!
 - Hát legyen - hallottam saját hangom, kezeimet nyaka köré fontam és megcsókoltam.
Amint ajkaink ismét összeértek már nem volt egy szemernyi kétségem se. Szerelmes lettem egy idegen férfibe.. Ő viszonozta csókom.. olyan hévvel, hogy minden erő elszállt a lábaimból... Ő elkapta a derekam, nehogy a földre csússzam... Kiszabadította magát a csókból és rám nézett...
 - Ne itt... gyere velem - súgta a vágytól rekedtes hanggal.
Bólintottam, majd felültem mögé a motorra. Pár perc volt csupán az út. Egy garzon lakás volt... A második emelten volt a szobája. Amint beléptem az ajtón, orromat megcsapta az Ő illata.. ismét abba a kábulatba estem, mint pár perccel ezelőtt abban a sikátorban.. Hallottam, hogy a hátam mögött kattan zár... mögém lépett és nyakamba csókolt. Teljesen elvarázsolt... fel se fogtam mi történik körülöttem.. behunytam a szemem és amikor újra kinyitottam már az ágyon feküdtem félmeztelenül, Ő pedig éppen a pólójából bújt ki...

Episode 3

Szinte nem is értettem, hogy mit művel.. Mégis mi a francért csókolt meg? Még csak azt se tudom, hogy ki Ő... Próbáltam ellökni magamtól, de Ő erősebb volt... Tovább próbálkoztam, nem hagytam magam egykönnyen... Végül sikerült ellöknöm magamtól... Zihálva kaptam kezem a szám elé. Már teljesen elfogyott a levegőm. Hallottam, hogy nevetni kezd... ez a szemét még ki is röhög? Na ebből elegem van! Ökölbe szorítottam a kezem és teljes erőmből behúztam neki. Nem számított rá, az ütésem teljesen telibe kaptam. Az ütéstől a szemközti falnak csapódott, majd lába kicsúszott alóla és seggre ült a nyirkos kövön.
 - Ez szép ütés volt - törölte meg vérző száját.
 - Kösz... mégis ki a franc vagy?
 - A nevem Sai... és te kölyök? Mi a neved?
 - Jun. Mégis mi a francot akarsz tőlem?
 - Semmit.
 - Akkor?
 - Félre értesz.... Nem Tőled akarok valamit.... hanem Téged akarlak!
Mégis mi a jó fészkes francról beszél el az ipse? Még hogy engem akar.... Azt se tudja ki vagyok.
 - Mégis miért szúrt ki magának az utcán? És miért rakta a számát a zakóm zsebébe?
 - Egyszerű. Téged választottalak...
 - Miért engem?
 - Mert te más vagy. Amikor megláttalak az utcán, már akkor tudtam. Nem figyeltél a többi emberre, el voltál merülve a saját világodba. Láttam rajtad, hogy csak a saját szabályaidnak engedelmeskedsz.
 - És ezt mind mégis honnan veszed?
 - Egyszerű - tápászkodott fel, odajött hozzám és megemelte az állom, hogy  a szemembe nézzen - A szemedben láttam.
Nem tudtam mit mondani... elvesztem a tekintetében... Mintha csak  tengerbe néztem volna... az éjsötét és feneketlen mély tengerbe... De ekkor eszembe jutott valami...
 - Mire választottál engem?
 - Egyszerű.. te leszel a szeretőm...

Episode 2

Egész végig csak Rá tudtam gondolni... egyszerűen nem hagyott nyugodni a kiléte... Amikor sötétedni kezdett, fogtuk az üres üvegeket és elindultunk hazafelé. A reggeli találkahelynél lebúcsúztunk egymástól. Hazamentem az üres házba. Fel se kapcsoltam a villanyt, csak a hálómban. Ledobtam magamról a göncöket.... a zakóm zsebéből kiesett valami... Odamentem és megnéztem... Egy papír volt... széthajtogattam... egy üzenete állt rajta: Hívj fel! és egy telefonszám... Kíváncsi lettem, ezért elővettem a telefont a zsebemből és bepötyögtem a számot. Még ki se csörgött, máris felvette valaki.
 - Tessék - szólt bele egy mély hang.
Csak most gondoltam bele, hogy azt se tudom kit hívtam fel.. és azt se tudom mit mondhatnék... Pl: Szia, találtam egy papírt rajta egy üzivel és a számoddal, gondoltam felhívlak... Á... ez ostobaság...
 - Te vagy az igaz? A srác az utcáról... Ma találkoztunk...  - hallatszott ismét az a rekedtes, mély hang.
 - Te jöttél nekem az utcám? - szólaltam meg végre.
 - Úgyis is mondhatjuk - nevetett - Ráérsz most?
 - Igen... miért?
 - Találkozzunk 20 perc múlva a Latte Caffe-ba - és lerakta.
Ez meg mi a franc volt? Nem is tudom, hogy ki ő, erre meg azt akarja, hogy találkozzunk... De valamiért én is találkozni akarok vele... Tudni akarom, hogy ki ő.... Gyorsan átvettem egy másik ruhát, felkaptam a bőrdzsekit és felpattantam a motoromra. 5 perccel hamarabb értem oda... Beültem a kávézóba és rendeltem egy kávét... Így is izgatott voltam, nem hiányzott a koffein, de valamiért most jól esett...  Már 10 perce vártam... Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Ő hívott...
  - Gyere ki.
Csak ennyit mondott és megint lerakta. Szóltam a pincérnőnek, hogy fizetnék, aztán kimentem. Kimentem és körbenéztem. Nem láttam senkit... csak sötétséget. Vettem egy mély levegőt, majd elkönyveltem, hogy csak átvertek... Visszaindultam a motoromhoz... A bukósisakot leraktam a motorra és felvettem a kesztyűmet. Épp a bukóért nyúltam, maikor valami megmozdult a sötétségeben.
 - Máris el akarsz menni?
Megfordultam... Még mindig nem láttam semmit... De egyszer csak kinyúlt egy kéz a sötétségből és elkapta a csuklómat. Megragadott és a falhoz szorított... Két kezem egyszerűen a fejem fölé szorította.
 - Végre itt vagy - hallatszott mohó hangja.
Éppen szólni akartam, de már nem tudtam... Belém fojtotta a szót egyetlen csókjával. Nem gyengéd volt, inkább erőszakos és követelőző... Tudtam, hogy ez nem helyes... Egyrészt nem ismerem, másrészt fiú... mégis annyira jól esik a csókja...

Episode 1

Ragyogó napra ébredtünk. A nap fényes sugarai az ablakon át betörtek a szobámba. Szerettem a reggeleket... valahogy mindig örömmel indultam az új nap felé...Kimásztam az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, gyorsan bekaptam egy pirítóst és már indultam is suliba. Az utcám végében találkoztam a barátommal.. Minden reggel itt találkozunk.Amint észrevett, ellökte magát a faltól és integetni kezdett.
 - Jó reggelt Jun - mosolygott rám.
 - Jó reggelt Ryuu. Korán ideértél.
 - Inkább te késtél! Na de menjünk.
Az órámra néztem. Igaza volt... De már nem fontos. Ryuu... ő ilyen tipikus jófiú volt... Mindenki kedvence.. nem is értem, hogy miért barátkozott velem... Te pont ezért is voltam nagyon szerencsés... Mondjuk én is elég népszerű voltam.. De csakis a közös edzésünknek köszönhetően... Mi voltunk az iskola idolai... Amint beléptünk a suli kapuján, lányok gyűltek körénk... Már mindennapi volt, bár néha még egy kissé zavaró... Az igazat megvallva alsóközépsuliban én voltam a suli szürke kisegere.... ezért inkább voltam népszerű, minthogy ismét mindenki semmibe vegyen... Bár néha úgy érzem, már-már átestem a ló túlsó oldalára...Becsengettek, mindenki besietett az osztályokba és elfoglalta a helyét. Szünetekben minden lány a padjaink köré gyűltek... Ryuu-val egymás mellett ültünk. Elérkezett az ebédszünet... én nem szoktam magammal bentot hozni.. ahogy Ryuu se... Felesleges... Mint mindig, most is egy tucatnyi lány készített nekünk... Külső szemlélőnek olyan lehetett, mintha kiskirályként élnénk... Szép lassan megebédeltünk, majd folytatódtak az órák. Alig vártam, hogy kiszabaduljak az iskolából... Mindig elmentünk sétálni a városba, és lepihenni a titkos helyünkre suli után... Vettünk egy üveg sört, és eldőltünk a füvön... Olyankor mindig szabadnak éreztem magam... Ismét megszólalt a csengő. Lányok siettek elbúcsúzni tőlünk. Mosoly és integetés... Aztán indultunk is... Tokyoban laktunk.. elég nagy és forgalmas város... Itt nem könnyű nyugodt, csendes helyet találni... de nekünk pár éve sikerült... Bementünk a szokásos boltba, vettünk két üveg sört meg egy doboz cigit... Igazából nem cigiztünk, de alkalomadtán elszívtunk egy-két szálat... Éppen egy forgalmas kereszteződésen mentünk át, amikor a tömegből feltűnt nekem egy férfi.. Egyenesen engem nézett azokkal a sötét szemeivel... Amikor elhaladt mellettem, vállával súrolta a vállam... Szemében valami elemi erejű vágy éget... Nem tudnám megmondani pontosan, hogy mi, de teljesen lefagytam tőle....  Utána fordultam... Tudni akartam ki ez a sötét idegen... de egyszerűen eltűnt a tömegben... mintha ott se lett volna... Ryuu semmit se vett észre a kis jelenetből... Csak némán mentünk tovább a mi helyünk felé... Kibontottuk a söröket, én végig feküdten a domboldalon, és közben azt a pontot figyeltem, ahol a folyó és az ég eggyé válik... Csak arra az tudtam gondolni... Minden percben ő járt az eszemben... Tudni akartam, hogy ki ő! Hogy miért? Fogalmam sincs róla. De éreztem, hogy tudom kell....