Szinte nem is értettem, hogy mit művel.. Mégis mi a francért csókolt meg? Még csak azt se tudom, hogy ki Ő... Próbáltam ellökni magamtól, de Ő erősebb volt... Tovább próbálkoztam, nem hagytam magam egykönnyen... Végül sikerült ellöknöm magamtól... Zihálva kaptam kezem a szám elé. Már teljesen elfogyott a levegőm. Hallottam, hogy nevetni kezd... ez a szemét még ki is röhög? Na ebből elegem van! Ökölbe szorítottam a kezem és teljes erőmből behúztam neki. Nem számított rá, az ütésem teljesen telibe kaptam. Az ütéstől a szemközti falnak csapódott, majd lába kicsúszott alóla és seggre ült a nyirkos kövön.
- Ez szép ütés volt - törölte meg vérző száját.
- Kösz... mégis ki a franc vagy?
- A nevem Sai... és te kölyök? Mi a neved?
- Jun. Mégis mi a francot akarsz tőlem?
- Semmit.
- Akkor?
- Félre értesz.... Nem Tőled akarok valamit.... hanem Téged akarlak!
Mégis mi a jó fészkes francról beszél el az ipse? Még hogy engem akar.... Azt se tudja ki vagyok.
- Mégis miért szúrt ki magának az utcán? És miért rakta a számát a zakóm zsebébe?
- Egyszerű. Téged választottalak...
- Miért engem?
- Mert te más vagy. Amikor megláttalak az utcán, már akkor tudtam. Nem figyeltél a többi emberre, el voltál merülve a saját világodba. Láttam rajtad, hogy csak a saját szabályaidnak engedelmeskedsz.
- És ezt mind mégis honnan veszed?
- Egyszerű - tápászkodott fel, odajött hozzám és megemelte az állom, hogy a szemembe nézzen - A szemedben láttam.
Nem tudtam mit mondani... elvesztem a tekintetében... Mintha csak tengerbe néztem volna... az éjsötét és feneketlen mély tengerbe... De ekkor eszembe jutott valami...
- Mire választottál engem?
- Egyszerű.. te leszel a szeretőm...